A történelem során falvak ott jöttek létre, ahol a letelepedô emberek növénytermesztéssel, állattartással tudtak foglalkozni, az elsô városok pedig általában kereskedelmi csomópontokon alakultak ki. A falusi emberek sok tekintetben önellátóak voltak, míg a városban élőket élelmezni kellett.
A városok kialakulása tehát akkor vált lehetségessé, amikor a földművelés fejlettsége elérte azt a szintet, hogy már felesleg is keletkezett. A városban lakók sokféle tevékenységben vettek részt, különféle mesterségeket űztek. A falusiak a városba vitték a felesleges terményt eladni, és itt szerezték be azokat a dolgokat, amiket maguk nem tudtak előállítani. A falu és a város tehát kölcsönösen egymásra volt utalva.
A település a lakosság által használt létesítmények (lakó-, munka- és pihenőhelyek, szolgáltató intézmények) egysége. Egy településnek biztosítania kell lakosai számára a lakóhelyen és a mun kahelyen kívül az oktatást, az egészségügyi és szociális ellátást, kulturális, szórakozási, sportolási, vásárlási lehetőségeket.
A települések a közszolgáltatásokon keresztül tudják a lakosság szükségleteit, igényeit kielégíteni. Ide a közösség által fenntartott, a közösség érdekeit szolgáló szolgáltatások tartoznak. A közszolgáltatások lehetnek műszaki vagy humán jellegűek.
A közművek összekötik a házunkat, lakásunkat a településsel, illetve más közösségekkel. A lakóépület alapvető működését szolgáló közművek az elektromos áram és az ivóvíz minőségű víz. Közmű még a szennyvíz, esetleg a csapadékvíz elvezetését biztosító csatorna, a vezetékes gáz és a távfűtés vezetéke.
A városrehabilitáció célja, hogy a városok korábbi, az eredeti funkcióikat csak hiányosan ellátó, a mai kor igényeinek nem megfelelô épületeit, területeit átalakítsa, továbbfejlessze. Régi belvárosi házakat sokszor úgy rehabilitálnak, hogy az utcai homlokzatot meghagyva szinte teljesen újjáépítik a mögötte lévô épületet. Így lesz például a régi szoba-konyhás lakásokból korszerű otthon.