A közműszolgáltatásokért a fogyasztónak fizetnie kell − lehetőleg annyi után, amennyit valóban elfogyasztott, felhasznált. Ezt a mennyiséget csak akkor lehet meghatározni, ha pontosan mérni tudják.
A fogyasztóknak a mérőórák által mutatott mennyiségek után kell fizetniük a szolgáltatók felé. A csatornával ellátott lakásokban nincs külön óra az elfolyó szennyvíznek, a csatornadíjat is a vízórán mért mennyiség után állítják ki.
Az órákat a szolgáltató általában évente egyszer olvassa le, de a számlát havi vagy kéthavi rend szerességgel küldi. Ezek kiállítása történhet „mindigannyi” vagy „pontannyi” elszámolás alapján, melyek közül a fogyasztónak kell választania.
„Mindigannyi” elszámolási mód választása esetén a szolgáltató az előző évi fogyasztás alapján egy átlagos fogyasztást, illetve egy fizetendő átalánydíjat állapít meg. Ekkor a fogyasztó úgynevezett részszámlákat kap, és éven te egyszer, a leolvasást követôen elszámoló számlát. Ennek a fizetési módnak az az előnye, hogy a számlák összege állandó, így a kiadások sokkal jobban tervezhetőek. Hátránya, hogy ha az átalány nem megfelelően lett megállapítva, az elszámoló számla összege magas lehet.
A „pontannyi” fizetési mód esetén a fogyasztónak kell a mérőórák állását rendszeresen lejelentenie a szolgáltató felé, aki ez alapján az adat alapján állítja ki a részszámlákat, majd évente egyszer ellenőrzi a mérőóra állását, és utána küldi az elszámoló számlát.
A számlák tartalmazzák a mérőhely és a fogyasztó adatait, az elszámolási idôszakot, a mérőóra jelenlegi és előző állását, az elszámolt mennyiséget, a fizetendő összeget és az esetleges hátralékot vagy túlfizetést.
A fizetendő összeg több tételből áll össze. Az elfogyasztott mennyiség díján felül fizetni kell a rendszer használatáért is.
A lakások fogyasztásmérői minden esetben hitelesített, azonosító címkével ellátott készülékek.
A mérőórák állásának bejelentése többféle módon történhet, elsősorban telefonon vagy interneten keresztül. A számlák befizetéséhez sem kell sorban állni a postán. Ez is történhet átutalással, internetes bankkártyás fizetéssel, esetleg mobilapplikáción keresztül.
A településeken a hulladékszállítás szintén olyan közszolgáltatás, amiért minden ingatlantulajdonosnak fizetnie kell. Az úgynevezett háztartási hulladék elszállítása legalább heti rendszerességgel kötelező a szolgáltató számára. Az ingatlanok tulajdonosa a szerződésében meghatározhatja, hogy mekkora (m3-ben vagy literben kifejezett) térfogatú tartály ürítési díját fizeti. Ezt az összeget havonta kell befizetni, de van olyan szolgáltató, ahol az éves szemétszállítási díjat egy összegben kell megtérítenie a fogyasztónak. Ha ennél rendszeresen kevesebb szemét keletkezik az ingatlanon, módosítani kell a szerzôdést egy kisebb térfogatra. Több szemét esetén ki kell fizetni a többlet elszállításának díját. Vannak azonban olyan hulladékok, amelyeket nem lehet vagy nem érdemes háztartási hulladékként elszállítani.
Nem rakható a normál háztartási hulladék közé veszélyes hulladék, építési törmelék. Ezek elszállításáról vagy elhelyezésérôl külön kell gondoskodni. Nem érdemes háztartási hulladékként elszállíttatni a szelektíven gyűjthetô – fém, papír, műanyag, üveg – anyagokat. Ma már egyre több olyan háztartás van, ahol a szelektív hulladékgyűjtés „házhoz megy”. Nagyon sok településen lehet kérni szelektív hulladékgyűjtő tartályokat, melyeket legalább havi rendszerességgel ingyenesen ürítenek.
A kertekben keletkező zöldhulladékot, amit a tulajdonos nem komposztál önmaga, minimális díj ellenében elszállítják. Minden településen évente legalább egyszer tartanak lomtalanítást, amikor ingyen megszabadulhatunk a háztartásban felgyűlt nagyobb tárgyaktól, ha már sem tovább használni, sem elajándékozni nem lehet azokat.