Egy telket akkor neveznek összközművesnek, ha a világítás elektromos energiával, az ivóvíz vezetékrendszerrel, a csapadékvíz elvezetése közcsatornával vagy fedett árokrendszerrel, a szennyvízelvezetés zártszelvényű közcsatornával biztosított, valamint be van vezetve a gáz.
Egy épület közműbekötésekor az utcai vezetéktől el kell jutni a fogyasztási helyekig, általában egy mérőóra közbeiktatásával. A következő szerelvény egy elzáró csap (szelep) vagy áram esetében a főkapcsoló.
A lakóépület alapvető működését ellátó rendszerek az ivóvíz minôségű víz, a szennyvízelvezetés és az elektromos áram. Építési engedély sem adható ki, ha ezek hiányoznak. Ugyanakkor léteznek úgynevezett közműpótló megoldások, mint például a bevizsgált vízminőségű kút, szennyvíztároló, aggregátor vagy az elektromos hálózatba be nem kötött napelemes rendszer, illetve szélturbina.
A lakás vízvezeték-hálózata alapvezetékből (fővezeték) és ágvezetékekből áll. A függőleges csöveket felszálló vezetéknek nevezik. Fontos szempont, hogy minél kevesebb cső legyen a lakásokban, ezért az úgynevezett vizes helyiségeket egymáshoz közel helyezik el. Minden ivóvízcsőnél fontos követelmény, hogy a rajta átfolyó vizet ne szennyezze a csőből kioldódó anyagokkal.
A legfontosabb helyek, ahol vízre van szükség, a mosdó, a mosogató, a kád vagy zuhany, a WC, illetve a vízzel mûködô gépeknek is ki kell alakítani külön vízvételi lehetôséget. A víz kifolyása általában csaptelepeken keresztül történik, de minden szerelvényre fel kell szerelni a víz elzárására szolgáló csapot vagy szelepet is.
A bejövô víz egy részét fel kell melegíteni, például fürdéshez. Ezt az úgynevezett használati meleg vizet általában gázzal, illetve elektromos árammal fűtött vízmelegítőkkel oldják meg.
A háztartásokban keletkezett szennyvizet is össze kell gyűjteni, és bele kell vezetni a közcsatornába vagy ennek hiányában a zárt szennyvíztárolóba. A csatornahálózat épületen belül leggyakrabban gravitációs rendszerű.
A csatornahálózatok két legfontosabb követelménye a bűzelzárás és a tisztíthatóság.
Egy épületnél nem szabad elfeledkezni a csapadékvíz összegyűjtésérôl és elvezetéséről sem, illetve a teraszok és a lapos tetők összefolyóiról.
A gázellátás az éghető és gazdaságosan felhasználható gázok termelésével, szállításával, tárolásával és elosztásával foglalkozó, szolgáltatás jellegű műszaki tevékenység. A lakossági vezetékes gázszolgáltatás földgázt juttat el a háztartásokba.
A földgáz igen változatos összetételû gázkeverék, de 85–90%-ban metán (CH4) alkotja. A kitermelt nyers gázt elôször meg kell tisztítani azoktól a káros anyagoktól (például kén-dioxidtól), amelyek megtámadhatnák és tönkretehetnék a csővezetékek anyagát. Az eredetileg színtelen, szagtalan földgáz orrfacsaró „illatát” a szállítás előtti szagosítás során nyeri el. Szagosításra azért van szükség, hogy a gázszivárgás időben észrevehetővé váljon, mielőtt kialakul a már robbanásveszélyes földgáztartalmú gáz-levegő keverék.
A gáz szállítását a legtöbb esetben gázvezetékek segítségével oldják meg. A gázellátó hálózat kialakítását szigorú előírások szabályozzák. A gázvezeték a vízvezetékrendszerhez hasonlóan alap- és ágvezetékekből áll. Az alapvezeték elejére vízgyűjtőedényt helyeznek el a gázból kifolyó víz összegyűjtésére. A függőleges vezetékeket felszálló vezetéknek, a vízszinteseket csatlakozó vezetéknek hívják.
A vezetékes gáz megkönnyíti az épület fűtését, akár kazánban, akár konvektorban égetik el. Biztosítja a melegvíz-ellátást, a gáztűzhelyen gyorsan, takarékosan lehet főzni. Vezetékes gáz hiányában lehet építeni helyi gáztárolót vagy palackos propán-bután gázt használni.
A távfűtés az egyik legkényelmesebb fűtési mód. Legnagyobb előnye, hogy a tüzelôanyag elégetése a lakóhelytől távol történik, így az nem szennyezi a lakások közvetlen környezetét.
A lakások komfortfokozatát az alapterület, a háztartási és higiénés helyiségek megléte, valamint a bennük lévő közművek együtt határozzák meg. Összkomfortos az a lakás, amely rendelkezik legalább 12 négyzetméter lakószobával, fürdőszobával, WC-vel és konyhával, illetve legalább 4 négyzetméter, főzést lehetôvé tevô lakótérrel, továbbá a központi fűtés, melegvíz-ellátás, közművesítettség biztosított.
A komfortos lakás abban tér el az összkomfortostól, hogy fűtése nem központi, hanem helyiségenként egyedi. A félkomfortos lakás a komfortos lakás feltételeinek nem felel meg maradéktalanul, de rendelkezik 12 négyzetméternél nagyobb alapterületű lakószobával, fürdőszobával vagy WC-vel, van benne legalább villany és meleg víz, egyedi fûtés.
A komfort nélküli lakás még a félkomfortos lakás követelményeit sem teljesíti, de alapterülete meghaladja a 12 négyzetmétert. Van benne lakószoba, főzőhelyiség (vagy 4 négyzetméteres, főzést lehetővé tevő lakótér), WC, fűtése egyedi, vízvétel lehetősége biztosított.