Távközlési rendszerek
(technika 7. osztály)
Tananyag
A távközlés feladata az információk továbbítása, ezért nélkülözhetetlen az élet minden területén.
Az információ „szállításához” szükség van egy úgynevezett csatornára. Ez a vezetékes hálózatoknál a vezeték, azaz a kábel. A jeleket torzulásmentesen kell továbbítani a legnagyobb távolságokra is, ezért a kábeleket a külső zavaró hatásoktól védeni, szakkifejezéssel élve árnyékolni kell.
Az adatátvitel egyik gyakori kábele, a koaxiális kábel egy belső és egy külső vezetékből áll, amelyeket szigetelőréteg választ el egymástól. Kisebb távolságokra (például épületeken, lakásokon belüli adatátvitelhez) használnak réz vezetőjű, csavart érpáras UTP-kábeleket.
A telekommunikációban manapság minden gerinchálózat optikai kábeleket használ adattovábbításra. Az optikai kábel különlegessége, hogy a digitális információt fényimpulzusok formájában továbbítja. Fényvezetőnek is hívják, hiszen a továbbítandó adatok hordozó közege a fényhullám.
A kontinenseket már most tenger alatti optikai kábelek tucatjai kötik össze, és számuk egyre bővül.
A hagyományos telefon is kábeleket használ a hang továbbításához. Az elv lényege, hogy a hangrezgéseket a telefonkészülék szénmikrofonja elektromos áramváltozásokká alakítja át a hang jellemzői szerint. A vezetéken továbbított áramváltozásokat a vevő készülékében a hangszóró alakítja vissza hangrezgésekké. Nagy távolságok esetén a vezeték ellenállásából fakadó jelgyengülést közbeiktatott erősítő berendezések szüntetik meg. A távbeszélô-készülékek egy központon keresztül kerülhetnek kapcsolatba egymással.