Digitális képek
Az RGB színrendszer az összes színt a piros (R), a zöld (G) és a kék (B) színek kombinációjából állítja össze. A piros, zöld és kék egyenként 8 bitet használnak, amelyek egész értéke 0 és 255 között van. Ez 256 * 256 * 256 = 16777216 lehetséges színt eredményez.
Amikor exponálunk, fény érkezik a lencse mögött, a telefon vagy a fényképezőgép belsejében elhelyezkedő fényérzékeny területre. Ez a terület oszlopokra és sorokra van osztva, mindegyik helyen egy-egy apró érzékelővel. A kép digitalizálásakor az érzékelő feljegyzi, hogy hányas kódú szín jutott rá (egy RGB-kóddal), és a fényképezőgép ezeket a színkódokat egymás után felírja egy fájlba. A digitális szó azt jelenti, hogy „számokkal leírt”. Az, hogy hány színkód kerül a fájlba, elsősorban attól függ, hogy mekkora a kamera fényérzékelőjének a felbontása.
Egy telefon kamerájának vagy egy fényképezőgépnek a felbontását pixelekben (képpontokban) adják meg. A megapixel egymillió pixelt jelent. Vannak olyan képformátumok, amelyek lényegében az egyes képpontok színkódjának felsorolásával tárolják a képeket a háttértáron. Ilyen adat van például a .bmp kiterjesztésű fájlokban. A legtöbbször azonban tömörítve tároljuk az adatainkat, legyen szó akár képekről, akár más adatokról.
Megoldható az, hogy a jelsorozatok információtartalmát kevesebb jellel is leírjuk. A legegyszerűbb módszer lényege mindössze annyi, hogy ismétlődéseket keresünk, és megmondjuk, hogy hány ismétlődő jelsor követi egymást. Az ilyen tömörítés sajátossága, hogy a tömörített forma alapján pontosan vissza tudjuk állítani az eredeti jelsorozatot, azaz a tömörítés veszteségmentes. Így tömörítjük a szövegeinket, táblázatainkat, a programjainkat, és sokszor a képeket, hangokat, néhány esetben pedig a videókat is.
Sokkal hatékonyabban tömöríthetünk adatokat, ha csak az eredetihez hasonlót akarunk visszakapni. Az ilyen, veszteséges tömörítéssel tárolt képeken, hangokban kihasználjuk az emberi látás és hallás véges érzékenységét, és óvatosan megszabadulunk olyan adatoktól, amelyeket úgysem látnánk vagy hallanánk. A veszteséges tömörítésekkel lényegesen kisebb fájlokat kapunk, mint a veszteségmentes eljárásokkal.
Nem tömörített fájlok:
bmp (képek)
docx (szöveg)
xlsx (táblázat)
Veszteségmentesen tömörített fájlok:
zip (bármilyen adat)
flac (hang)
png (kép)
Veszteséges tömörítés:
mp3 (hang)
jpg (kép)
mp4 (videó)
A vektorgrafikus rajzok esetében a képek tárolása alapvetően más. Nem képpontokat, hanem objektumokat – köröket, sokszögeket, görbéket – és azok jellemzőit – színüket, vastagságukat, átlátszóságukat – tároljuk. Nem azt mondja el a fájl, hogy hol vannak például egy vonal pontjai, hanem azt, hogy „rajzolj vonalat az ilyen és ilyen koordinátájú pontok közé”. Minthogy lényegében nem a kész ábrát, hanem az ábra megrajzolásához szükséges információkat tároljuk, a számítógép az ábrát erősebb ráközelítés esetén is úgy tudja újrarajzolni, hogy az nem pixelesedik.
Az egyik olyan felhőalkalmazás, ahol nem beszélünk képmegosztásról, de rengeteg képet is tárol, az az internetes térképek világa. Az ilyen alkalmazások folyamatosan frissítik a tárolt adatokat, így tartva lépést például az úthálózat változásaival. Tehetünk velük virtuális sétákat – az ál-háromdimenziós környezet ábráját sok állóképből rakják össze számunkra.
Keressük meg a házunkat, iskolánkat, városunk nevezetes helyeit a Google Térképen!