A lakás jellemzői 
(technika 6. osztály)

Tananyag

A lakást építészmérnök tervezi, és ritkán olyan sze­rencsés a helyzet, hogy a jövendő lakókkal közö­sen tudja kialakítani az alaprajzot. A tervezésnél el­sősorban a megfelelő építészeti előírásokat kell kö­vetnie.

A táblázatban szereplő számok mutatják, hogy nemcsak a túl kicsi, hanem a túl nagy alapterület sem kívánatos. Az egyes helyiségeknél nem elég az alapterületre figyelni, fontosak az arányok is. A szoba például ne legyen hosszú és keskeny, az előszoba (közlekedő) legyen legalább 1,5 méter széles. Az 1980-as évektől kezdve építenek ha­zánkban úgynevezett „amerikai konyhás” la­ká­so­kat is. Ennek jellemzője, hogy a konyha a la­kó­tér­ben található.

Többszintes lakásnál jó, ha a földszinten is van egy lakószoba – idősek, betegek számára –, valamint fürdőszoba, WC. Ha a lakásban csak egy WC van, akkor az legyen különálló. Két lakószobásnál na­gyobb lakásban kötelező önálló illemhelyet léte­síteni. Előírás, hogy a WC ajtaja nem nyílhat ét­kezővel, konyhával egy légtérbe.

Kívánatos, hogy a következő helyiségek közel legyenek egymáshoz:

Amíg a gyerek kicsi, jó, ha a gyerekszoba közel van a szülői hálóhoz, később lehet távolabb.

Tájolás szempontjából szerencsés, ha a lakószoba délnyugati, a gyerekszoba déli-délkeleti, a há­ló­­szoba keleti, a konyha északi fekvésű. A két irány­ba tájolt lakás jól átszellőztethető.

A napfény, a természetes megvilágítás jóté­kony hatással van a szervezetünkre. Egy normál bel­magasságú helyiség akkor kap elég fényt, ha az ablakainak felülete legalább az alapterületének nyolcada. Ha a belmagasság nagyobb, az ab­la­­kok felületének is nagyobbnak kell lenniük. 

Azonos ablakfelület esetén a középen elhelye­zett ablakokon keresztül kapjuk a legtöbb nap­fényt. A magasabb és keskenyebb ab­lak kedve­zőbb, mint az alacsonyabb, de szélesebb. A túl erős napfény zavaró is lehet, ezt árnyékolással (pl. füg­göny, reluxa alkal­ma­zá­sával) lehet csökkente­ni.

Zaj hatására az emberekben kellemetlen ér­zé­sek keletkeznek, feszültté válnak. Zajként érzé­ke­lünk minden olyan hangot, ami zavaróan hat. A tar­tós zaj az egészséget is károsítja; hal­láscsökke­nést okoz. A jól hangszigetelt falak el­sősorban a le­­vegőben terjedő zajt, például a hangos beszédet, zenét fogják fel. Megfelelő pad­lózat kiala­kí­tá­­sával megakadályozható a lépé­sek hangjának ter­­jedése. A szerelvények (pl. víz­vezetékcsö­vek) úgynevezett testzajt okoz­nak. A lakó- és há­ló­szobák zajszintje már azzal is csökkenthető, ha eze­ket tőlük távol helyezzük el.

A lakásokat hang, hő és nedvesség ellen kell szi­ge­telni. A szigetelés minősége alapvetően a fel­hasz­nált építőanyagoktól függ.

A lakásnak fűthetőnek kell lennie. A fűtőtestek hol­létére elsősorban a berendezkedésnél, a búto­rok elhelyezésekor kell figyelni. Az elektromos há­lózat kialakítása körültekintő tervezést igényel. Egy jól megtervezett lakásvilágítás többféle vilá­gítá­si mód – általános, helyi – egyidejű alkal­ma­zá­sát feltételezi. Az egyes helyiségek megfelelő meg­világítása mellett fontos a fali dugaszolóaljzatok (konnektorok) elhelyezése megfelelő számban és magasságban. Például a nagyobb gépeket – hűtőszekrény, mosógép, televízió – külön kon­nek­torról célszerű üzemeltetni.

Feladatok